lolliblog

... blogpofatervezés -enyémre szabás, mióta az előzőt elbaszarintottam mondván újra van szükségem, még egy normál méretű tisztességes hátteret sem sikerül csinálnom. ennyit estem vissza? óuuu..

megyek aludni. negyed négy van. mindjárt mész dolgozni. Te nem tudod, de én minden éjjel odabújok hozzád és úgy alszom el, akár milyet is veszekedtünk előtte.

kínos hallgatás, meg kíntalan hallgatás.

valamiért mostanában nem szimpatizálok a csöndel. ha jó azért nem, mert elmúlik, ha rossz akkor meg szorosan követi vagy szorosan megelőzi kisebb-nagyobb lélekháború. magam vagy magam és Ő ellene. 

na jó, a mondat elejéből kitűnik, hogy pesszimista - e vagyok. a végéből meg, hogy na de jogosan. 

nem teljesen, mert azért el kell mondanom, hogy vannak jó  dolgok is. 

de manapság inkább csak egy nagyrakat ostoba kérdőjel, amikre talán azért nem válaszolunk egymásnak - ám de még magunknak sem- mert félünk és nem akarjuk a választ. megadni- érteni -elfogadni sem. 

 mindig megkapom, hogy csak a rosszat írom le na de... a jót, azt van kivel megosszam, mert ha jó az azt jelenti hogy itt van Ő! nekem, de a rosszat.. olyankor hol van? hol? hát itt mellettem. ütemesen horkol. de csak mostanában, azthiszem meg van kicsit fázva. remélem semmi komoly. máskor meg szuszog. míg én sírok. felkacag álmában néha. amíg én a párnám csücskét rágom. 

és kérdezném, miért lett így, mikor megígértenem fog bántani, mikor én annyira szerelmes voltam és vagyok is belé, és mégis, kérdezném, de nem válaszol, mert nem kérdezhetem, mert nem hallja, mert nem érdekli,mert alszik, mindig alszik, ébren is.. és nem is ez a legfájóbb. hanem, hogy nem rólam álmodik.. 

"rám nézz idegen, mondd meg hogy ki vagyok.."

a részeg ember őszinte, meg a kisgyerek, meg a dühös ember is csak ő szélsőségesen. így sokszor gondolkozom azokon amiket Ő dühében, gyűlöletében hozzámvág. 

felében azt érzem, ha gíy lát gyűlöl, de ez még hagyján, a nagyobb baj inkább az, hogy nem is ismer..  de ha ennyi idő és együtt élés után nem ismer, pedig én engedem, (nem úgy mint ő, és én mégis ismerem őt jobban) akkor sose fog. talán olyanná kéne válnom amit ő gondol rólam, és akkor rájönne, hogy korábban nem voltam az akinek gondolot és akkor értékelne legalább utólag legalább egy kicsit. vagy lelépni valakivel aki értékel, de az szemét lenne még magammal szemben is..

Gyakran zajlik le az elmúlt 1 évben ez a beszélgetés

 - Jól vagy? A fal hozzád képest..Mostanában olyan sápadt vagy..

- Nem, Anya, nem vagyok jól mert  gyötör kínoz, folyton csak bánt, összetör, eljátsza az összes esélyt a bizalmat úja meg újra, nem szeret, nem szeretett soha, kiöl belőlem minden jót, bizalmat hitet önbizalmat szeretetet, az élet és a világ szeretetét, az emberekbe vetett alapvető bizalmamat is.. olyan fájdalmat okoz, hogy már fizikailag fáj, hogy reggel nincs erőm felülni az ágyban, hogy összeszorul a mellkasom és levegőt is alig kapok, hogy minden éjjelt végig sírok míg ő mellettem alszik, és nem azért mert nem tudja, hanem mert nem érdekli, nem Anya, nem vagyok jól, meghalnék ha szabad lenne, valaki adjon engedélyt, könyörgöm, kérlek.. Persze jól, csak hirtelen keltem fel és leeset a vérnyomásom. 

igaz sablonok meg sablonos igazságok.

minden kapcsolatban beáll - vagy ez csak nálam van menü soron?- egy séma, ahogy a veszekedés a békülés és a jobb idők egymást követik, sőt beáll egy séma, ami alapján a veszekedések vagy békülések zajlanak.. így legfeljebb egy év után, látod azt is, hogy a dolgok nem változnak. és nem mert igazából az hónapok alatt kideül, de azért az ember szeret kicsit több esélyt adni a lehetetlennek, ha fontos neki..
na és amikor már fix, hogy semmi sem lesz jobb, az álmok porba hullnak és lelépsz. legalábbis én ezt szoktam csinálni, hiszen minek legyek egy olyan kapcsolatban aminek ideig óráig tudom csak viselni a nehezebbik felét? szerintem ezért is van h minden kapcsolatom nagyjából egyforma időt fut. eddig birom reménnyel változás ügyben..

de ez most más mert most nagyobb a tét. ez már az élet, nem valamiféle előjáték vagy próba vagy gyakorlás. ez a kapcsolat mostmár az életem, és függök tőle. és tanulok mindennap. mindennap drága tanulópénzt fizetek azért, hogy függőtől függeni nem okos. és itt nem az átlagos, zavaró káros szenvedélyekről beszélek, hanem a hazugság-függésről. szívemből érzem -gondolom, hogy nem akar ő engem elveszíteni (már csak az is ezt sejteti hogy akkor szakítana) de mégis megteszi, pedig tudja, hogy ez a vége és mégis hazudik nem bírja ki.. vagy nem tudom. szeretném azt hinni, hogy más hajtja, nem pedig az hogy tényleg ennyire gyenge jellem.

ha vele maradok, egész életemben (vagy amíg nem hagy el valaki olyanért akivel őszinte lesz és akit ez majd cseppet sem érdekel) azzal lehetek akibe szerelmes vagyok, de el kell fogadnom a tényt, hogy amíg világ a világ ő újból csalódást és fájdalmat fog majd okozni, és hazudni is fog, úgy, hogy közben tisztán látja, hogy ezzel mennyire bánt, és mégsem érdekli. aminek köszönhetően egész életemben soha nem fogom érezni, hogy szeret, és ha nem érzem a hátralévő időben hogy tényleg valaki szeret akkor értéktelennek fogom magam érezni, és össze leszek törve folyton.. és soha nem leszek boldog. mert hiányozni fog a szeretet és a tisztelet az életemből. legalábbis attól akitől igazán kéne. aki hazudik, nem tisztel. nem akarom ezt. egy cseppet sem akarom.

de mégsem teszem, nem mondom hogy vége. nem hagyom el. nem azért mert nem tudnám kimondani.. hanem azért mert megesküdtem a Holdnak a csillagoknak és önmagamnak a Duna parti Pesti éjszakában amikor együtt fagyoskodtunk egy pléd alatt hogy vele leszek mindíg amíg ő nem akarja hogy vége legyen.. nem azért, mert melegített. hanem azért mert velem fázott. és mert szeretem, örökre szeretem.
bár ezt sem tudja az ember előre. de így érzem most. néha azért rettegek, mert tudom, hogy ha hagynám ezekkel a dolgaival kiölné belőlem a szerelmet.

ez megint olyan nagyon se eleje se vége se értelme poszt lett. közreműködésért köszönet a szívemnek, az agyam még tudta mit írjon de ez a kattogó ketyere mindíg beleugat.. és lám mindig ez a vége.

...és fájni fog ébredni az 'egyedül' szóra.. "

én értem.. hogy büdös, meleg, hideg, sokat kell várni, nincs hely, zötyög, áll, lasssú, vagy épp úgy vezetik mint az őrültek.. de azért nagyon szép lenne, ha aki nonstop a közlekedés minőségén rinyál belegondolna, hogy akkor milyen sokat kellene várni, és mennyire fáznánk ha mondjuk ugyanazt a távot a lábasfelünkön tennék meg. és nem, ott sincs ülőhely! igaz, te döntöd el, hogy lassan vagy gyorsan, és hogy hogyan kanyarodsz, és gyalogúton is van időnként rossz szag, pl ha frissen trágyázott föld mellett suhansz (vagy pesten mondjuk szimpla eldugult csatorna). és ne mondd, hogy a tűző napon sétálva szétégve nem lenne olyan meleged nyolcszor annyi idő alatt, mint nyolcadannyi idő alatt a valóban kicsit fülledt bkv-n. de ha ezekután is úgy érzed, hogy jajjdeszörnyű akkor nosza gyalogolj. de az élet RÖVID ahhoz, hogy nonstop ilyeneken rinyálj! 

ne felejtsd el, hogy szeretlek, hogy akkor is szeretlek ha éppen haragszom rád, vagy ha panaszkodom. akkor is szeretlek, amikor kicsit utállak is, és csak azért utállak mert fáj. a legfontosabb, ezt soha nem felejtheted el: szeretlek, és mindíg szeretni foglak, bárhogy is alakuljon az élet. ha mindent elfelejtessz is, ha már majd nem is emlékszel a nevemre se, csak egy homályos kép dereng majd rólam, akkor is arra gondolj "azt már nem tudom, ki volt. de szeretett"!! Drága Szimbám.

közöttünk szakadék híd nélkül - talán pont mi vagyunk a szakadék, és nem is közöttünk van. ketten, egy szakadék. a zene az ember lelke. minden embernek dal van a lelkében. talán ezért hozza a zene annyira össze az embereket. sőt, általában az embereknek közös zenéjük is van az édes egy-el. valaha nekünk is volt, csak rá kellett jönnöm, hogy az a szám mielőtt én jöttem volna, neki mástól szült. más volt az a bizonyos donor. másra gondolt úgy mikor hallgatta. pótlék voltam csak ebben is talán. de most nem erről akarok.
csak a köztünk lévő különbségből. itt ül mellettem, alig húsz-30 centire. az ölünkben a laptop. ez milyen szomorú. itt vagyunk, végre volna időnk szeretni. végre. és akkor? ő szeret. szereti csinálni gondolom, amit csinál. én meg elűzöm a magányt azzal hogy borús faszságokat jegyzetelek a semmibe.
szól nálam a zene. nála is. mindenki a magát. nem a közöset, az nincs. hallgatja a zenéjét. elvileg összetartoznánk de még egymás zenéjét sem viseljük el. az én gyomrom az övétől például konkrétan felfordul. nem is értem, hogyan lehet annyi igénytelen szar ugyanoylan tehetségtelen felszínes idiótát hallgatni ahogy nyávog. olyanokat, akik még a nemek közötti különségtételre sem veszik a fáradtságot. persze izgalmas. mert szexről szól ő meg férfi. meg mert a szerelemről írt nyálfröcsögések szépen hangolódnak az ő álomvilágába, ahol az álom nő képébe mindíg az épp aktuális nőjét helyettesíti.. mint a filmjéből... és persze izgalmas is hiszen közönségesnél közönségesebb ribancok riszálkodnak gyakorlatilag semmiben. és hát ja jobb nézni bizonyára mint az ócska unalmas jóesetben középszerű barátnőt.
nálam meg szól az alter, túlsok, gyomrot megfekvő, némelyeknek talán érthetetlen mondanivalóval. az én nyelvemen. klipp nélkül. neki ezek az én "depis szarjaim" és éppúgy megveti őket mint én az "ócska szarjait". hiába mondanám, hogy ebben van hang, van hangszer, van zenei összetétel és nemutolsósorban van értelme a szövegnek, valami új valami más. neki azthiszem nem csak zenében nem jelente semmit a valami új és valami más. hiszen beilleszkedni, ugyanolyannak lenni, beszarós nadrágot hordani, meg kukás sapkát, meg magas galléros kötött pulcsit még akkor is ha ez módfelett buzis, és tornacipőt még akkor is ha gagyi és ócska. soha, soha nem fogjuk megérteni egymást.mások vagyunk. ő a jobb és én a bal part. nem folyó partja. szakadéké. és nincs az az ácskapocs, ami ezt a két oldalt közelebb mozdíthatná.

ő ő marad én pedig én. és ez az ami miatt nem lehetünk Mi, nagybetűsen. és nem azok a "Kiegészítik egymást" tipusú ellentét vagyunk. az ellentétek vonzák egymást, az igaz. de a mágneseknél. mi pedig emberek vagyunk.

és emiatt a poszt miatt is kapok majd a pofámra, hogy már megint csak a depi meg a rossz meg a hinnem kéne mért nem teszem és nem vagyok fer és folyton bántalak.

előre közlöm, hogy sajnálom, de akkor ne olvasd. nincs szerető párom akivel megbeszéljem, így ide írom. mert valahová muszáj. olvasni, nem muszáj.