közöttünk szakadék híd nélkül - talán pont mi vagyunk a szakadék, és nem is közöttünk van. ketten, egy szakadék. a zene az ember lelke. minden embernek dal van a lelkében. talán ezért hozza a zene annyira össze az embereket. sőt, általában az embereknek közös zenéjük is van az édes egy-el. valaha nekünk is volt, csak rá kellett jönnöm, hogy az a szám mielőtt én jöttem volna, neki mástól szült. más volt az a bizonyos donor. másra gondolt úgy mikor hallgatta. pótlék voltam csak ebben is talán. de most nem erről akarok.
csak a köztünk lévő különbségből. itt ül mellettem, alig húsz-30 centire. az ölünkben a laptop. ez milyen szomorú. itt vagyunk, végre volna időnk szeretni. végre. és akkor? ő szeret. szereti csinálni gondolom, amit csinál. én meg elűzöm a magányt azzal hogy borús faszságokat jegyzetelek a semmibe.
szól nálam a zene. nála is. mindenki a magát. nem a közöset, az nincs. hallgatja a zenéjét. elvileg összetartoznánk de még egymás zenéjét sem viseljük el. az én gyomrom az övétől például konkrétan felfordul. nem is értem, hogyan lehet annyi igénytelen szar ugyanoylan tehetségtelen felszínes idiótát hallgatni ahogy nyávog. olyanokat, akik még a nemek közötti különségtételre sem veszik a fáradtságot. persze izgalmas. mert szexről szól ő meg férfi. meg mert a szerelemről írt nyálfröcsögések szépen hangolódnak az ő álomvilágába, ahol az álom nő képébe mindíg az épp aktuális nőjét helyettesíti.. mint a filmjéből... és persze izgalmas is hiszen közönségesnél közönségesebb ribancok riszálkodnak gyakorlatilag semmiben. és hát ja jobb nézni bizonyára mint az ócska unalmas jóesetben középszerű barátnőt.
nálam meg szól az alter, túlsok, gyomrot megfekvő, némelyeknek talán érthetetlen mondanivalóval. az én nyelvemen. klipp nélkül. neki ezek az én "depis szarjaim" és éppúgy megveti őket mint én az "ócska szarjait". hiába mondanám, hogy ebben van hang, van hangszer, van zenei összetétel és nemutolsósorban van értelme a szövegnek, valami új valami más. neki azthiszem nem csak zenében nem jelente semmit a valami új és valami más. hiszen beilleszkedni, ugyanolyannak lenni, beszarós nadrágot hordani, meg kukás sapkát, meg magas galléros kötött pulcsit még akkor is ha ez módfelett buzis, és tornacipőt még akkor is ha gagyi és ócska. soha, soha nem fogjuk megérteni egymást.mások vagyunk. ő a jobb és én a bal part. nem folyó partja. szakadéké. és nincs az az ácskapocs, ami ezt a két oldalt közelebb mozdíthatná.
ő ő marad én pedig én. és ez az ami miatt nem lehetünk Mi, nagybetűsen. és nem azok a "Kiegészítik egymást" tipusú ellentét vagyunk. az ellentétek vonzák egymást, az igaz. de a mágneseknél. mi pedig emberek vagyunk.
és emiatt a poszt miatt is kapok majd a pofámra, hogy már megint csak a depi meg a rossz meg a hinnem kéne mért nem teszem és nem vagyok fer és folyton bántalak.
előre közlöm, hogy sajnálom, de akkor ne olvasd. nincs szerető párom akivel megbeszéljem, így ide írom. mert valahová muszáj. olvasni, nem muszáj.
