"rám nézz idegen, mondd meg hogy ki vagyok.."

a részeg ember őszinte, meg a kisgyerek, meg a dühös ember is csak ő szélsőségesen. így sokszor gondolkozom azokon amiket Ő dühében, gyűlöletében hozzámvág. 

felében azt érzem, ha gíy lát gyűlöl, de ez még hagyján, a nagyobb baj inkább az, hogy nem is ismer..  de ha ennyi idő és együtt élés után nem ismer, pedig én engedem, (nem úgy mint ő, és én mégis ismerem őt jobban) akkor sose fog. talán olyanná kéne válnom amit ő gondol rólam, és akkor rájönne, hogy korábban nem voltam az akinek gondolot és akkor értékelne legalább utólag legalább egy kicsit. vagy lelépni valakivel aki értékel, de az szemét lenne még magammal szemben is..