..a fontos.. de önmagában kevés.
na azt persze nem mondom, hogy meglepődtem, de azért csalódott vagyok az új nagy terveknek - vagy inkább azok kudarcának köszönhetően. persze nem hittem igazán, hogy mostmáraztán minden pikk pakk rendbejön majd, de úgylátszik kár volt remélnem, hogyha szerelem nem is lesz, azért végre nálunk is divatbajön a hűséges-törődő-őszinte vagyok dolog. na nem, nem jön divatba. viszont az "ugyanaz a hazug maradok mint voltam" dolog annál inkább..
a kapcsolat meg visszacsúszni látszik az inkább nem is mondok semmit már kategóriába.
pedig komolyan mondom örültem, és komolyan még annak az esélye is felcsillanni látszott, hogy a kK (lásd még: könnyes Karácsony) ezúttal maximum mkK (meghatottságtól könnyes Karácsony) lesz.
persze egy másik szemszögből ismét én vagyok a rossz gonosz és bizalmatlan, amiért nem vagyok teljesen hülye hiszek el mindent.
de nem potyognak már emiatt a könnyeim, maximum megjelennek és eltűnnek, és újra megjelennek, majd lenyelem őket a görcsbe rándult torkomon, de nem számít, a szívem úgy is erősebben szorít. főleg ha arra gondolok, milyen szép is volna most ropiból orrszarvú fogat csinál, nevetni, összebújni, belenyomni az arcomat a mellkasába és odamondani a szeretleket, na persze úgy, hogy ne hallja a pulcsijától, és visszakérdezzen, persze csak azért úgy, hogy elmondhassam mégegyszer..
de valószínűleg vissza sem kérdezne már.
